,,Hiába a járda túlsó oldalán állt idáig látszódott a fénylő kék szeme.Néztem , csak néztem szinte elvesztem a szemeiben...Úristen átjön...Vajon észrevette?...jézusom mit mondjak neki ha idejön?
Ott ülök megmerevedve a padon és ahogy nézem kezd baromi ismerős lenni...
úristen ez Ő..Itt..ebben a kisvárosban.
Még mindig nem ért át a zebrán mit ne mondjak elég lassan jön :DNem fogom itt az óriási ,,fangörlt" játszani inkább úgy teszek mintha észre sem venném.Pedig az lehetetlen. Hirtelen egy óriási sikítás és egy csattanás hallatszik.Az élet megállt.Mindenki a zebrán fekvő ,még így is félistenséget bámulja.Én levegőt sem veszek...
A reggeli forgalom megáll...végre kinyögök egy szót: ,,Úristen".A fogadalmamat megszegem most mégis kit érdekel??!!Oda rohanok hozzá ,és abban a pillanatban a lámpa átvált zöldre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése