*Lottie szempontja*
Niall nem válaszolt. Leeresztettem a kezemet ,amellyel az előbb a telefont tartottam.
-Te tetted?- kérdeztem mérgesen majd fenyegetően elindultam Niall felé.
Gitárját óvatosan lerakta az ágy mellé ,majd mintha egy veszett kutya lennék , lassan maga elé emelte mindkét kezét.
-Válaszolj!- ordítottam rá majd nekiestem.
Niall mint egy kislány sikítozott én meg miközben a haját cibáltam , nem éppen szép jelzőkkel illettem őt.Niall az ágyra feküdt és meg ráugrottam és elkezdtem ütni. Niall még mindig sikítozott.
-Állj , állj! - fejezte be a sikítozást Niall , majd lefogta mindkét kezemet.
Mostmár én voltam alul , de Niall nem ütött meg. Szép is lett volna.
A kezeimet az ágyhoz szorította majd közelebb hajolt.
-Mostmár nem tudsz ellökni magadtól.- mondta Niall gonoszan mosolyogva.
Egyre közelebb jött , és én semmit sem tudtam tenni. Próbáltam lerugni magamról de nagyon nehéz volt.
Nem tettem semmit , csak néztem magam elé és még mindig egyre közelebb jött. Ugyanazzal a szempárral találtam szembe magamat amivel 4 hónapja a buszmegállóban.Még mindig gyönyörű kéken csillogott. Olyan volt mint a csillagos ég. Minnél több ideig néztem annál több dolgot fedeztem fel benne.
-Mi folyik itt? - szólalt meg Harry
Mindketten az ajtó felé néztünk.Liam szótlanul állt elöl , mögötte egy sorban Harry , Louis , és Zayn ,mint valami Charlie angyalai.
Liam csöndben megfordult , majd elrohant. Ajtócsapódást hallottunk amire mindenki összerezzent , és hunyorított.
Niall lemászott rólam , majd ő is kirohant a szobából , valószínűleg Liam után. Második ajtócsapódás , második összerezzenés.
Felpattantam az ágyról , félrelöktem a fiúkat és én is ,,üldözőbe vettem" Liam-et. Az ajtócsapódás közelebbről még hangosabb , főleg hogy a lehető legnagyobb erővel csaptam be.
*Harry szempontja*
Szóval akkor most Lottie Niall miatt szakított Liammel? Mi a franc?
Nekem sem esett valami jól ,hogy Lottie-t Niall-el láttam , de Liam-et jobban sajnálom. Mégiscsak az ő barátnője volt.
Még mindig az ajtóban álltunk pont ugyanúgy ,ahogy megérkeztünk.
-Muszály csapkodni? -ordított Zayn hátrafordított fejjel.
-Kinek ordítasz? -jegyezte meg Louis.
A fiúk lerohantak a lépcsőn és már vették fel a kabátjukat.
-Szerintem ne menjünk utánuk.- jöttem le lassan a lépcsőn ,majd a legalsó lépcsőfoknál nekitámasztottam a kezem a falnak.- Hat ember az már kétszer több lenne , mint tömeg.
A fiúk levették a kabátjukat , majd egy lendülettel ledobták a földre.
-Trehány banda! - mondtam morcosan és felvettem a kabátokat a földről. - Egyáltalán minek akartatok felvenni kabátot Augusztus közepén?
-Liam 2. - mondta a szemét forgatva Louis.- Inkább csináljunk valami kaját , mert éhen pusztulok.
-Niall 2. -reagáltam Louis-t utánozva.
*Liam szempontja*
Nem gondoltam volna ,hogy pont Niall teszi ezt velem. Nem akartam hinni a szememnek ,amikor beléptem Niall szobájába.Hogy tehette ezt? A legjobb barátom , sőt már szinte a bátyám volt.De csak volt.
A parkba tartottam. Az olyan megnyugtató hely. Lábaimat gyorsan szedtem.
-Liam! Liam! - hallottam ,ahogy Niall utánam ordibál ,mint valami szerencsétlen.
Egyre gyorsabban kezdtem el menni , már szinte futottam.Kiértem a főútra , és gyorsan lefordultam a sarkon. Mégsem megyek a parkba.
Már nem hallottam Niall hangját , ezért lassítani kezdtem. A nap, élesen világított a szemembe. Az úton csupa olyan bolt volt ,ahova szinte mindennap jártam. Mosoda , könyvesbolt , fagyizó , könyvtár , de most egyik sem tűnt jó búvóhelynek ezért inkább tovább mentem.
Előkotortam a telefonomat a zsebemből. Még csak dél volt. Úgy döntöttem ma az utcán fogok csövezni. A rajongók biztos örülni fognak neki.
Már kezdtem éhen halni ezért utamat a helyi boltba folytattam. Vettem egy zacskó csipszet. Ennyi most pont elég lesz. Nincs is nagyon étvágyam és hányingerem van a látottaktól.Kelletlenül elmajszoltam a csipszet , majd tovább indultam, magam sem tudom hova.
Útközben találkoztam pár rajongó kiscsajjal akik fényképet akartak csinálni meg autogrammokat kértek.Most kivételesen leszartam őket. Nem volt kedvem bájcsevegni , és a rajongóknak sem tetszett volna az ha egyszercsak elegem lesz belőlük és otthagyom őket.Imádom a rajongóinkat, és nekik köszönhetjük azt ahol most tartunk, de néha elég idegesítőek tudnak lenni. És megsüketülni sem szeretek.
Már órák óta sétálhattam , azt sem tudtam hol vagyok, csak mentem előre a vakvilágba.
A hosszú egyenes utakat kis kanyargós utcák váltották fel. Ide-oda kanyarogtam , már szinte szédülni kezdtem. A kanyargós utaknak vége lett és egy nagy tisztásra értem ki. Már sötétedett.
Körül néztem. Nem volt sehol egy lélek sem , csak a tücskök ciripelését lehetett hallani. A tisztást utcai lámpák vették körül , amik néha-néha villantak egyet. Leültem egy padra ami fölött egy hatalmas juhar fa állt.
zene
zene
Elővettem a pénztárcámat , hogy megnézzem maradt-e elég pénzem a csövezéshez , de a szemem megakadt egy fényképen. A fényképen Lottie volt. Emlékképek villogtak a szemem előtt. Egy forró könycsepp csorgott le az arcomon , ami végül a fényképen landolt. Belül valami hasogatott. Mintha valaki egy kést döfött volna a szívembe és most jó alaposan megforgatta volna. A legjobban az zavart ,hogy nem értettem miért tette. Mit ártottam neki ,amiért ezt csinálja velem...
