5.rész Életem egyik legnagyobb próbatétele

Másnap ,,reggel" 4-kor keltem.Nem bírtam aludni.Gyötört az álmom.Tudtam ,hogy nem igazi ,de valahogy nem bírtam elviselni ,hogy ez történt...hogy ezt álmodtam.
Nem mertem senkinek sem elmondani.Mivan ha elszólom magam és megtörténik...mégis inkább felhívtam Oliviát.
-Szia Olló!-mondtam
-Szia!-mondta álmosan nevetve-Mit szeretnél hajnali négykor drága? :D
Elmondtam neki ,amit álmodtam.
-Nemár most ez komoly?Pont ,,életed szerelmével"? -röhögött a telefonba
-Elég ijesztő volt szóval nem vicces.
-oké-oké.Akkor suliban tali.
-jó és azért köszi ,hogy meghallgattál. :)
-nincs mit.rám számíthatsz.-hallottam ahogy kacsint (xd) ,és szinte magam előtt láttam.

Elindultam a buszmegállóba.Kicsit korán érkeztem ki.Leültem és vártam.A ,,túlparton" megláttam egy baromi helyes ,szőke srácot.
Hiába a járda túlsó oldalán állt idáig látszódott a fénylő kék szeme.Néztem , csak néztem szinte elvesztem a szemeiben...Úristen átjön...Vajon észrevette?...jézusom mit mondjak neki ha idejön?
Ott ülök megmerevedve a padon és ahogy nézem kezd baromi ismerős lenni...
úristen ez Ő..Itt..ebben a kisvárosban.
Még mindig nem ért át a zebrán mit ne mondjak elég lassan jön :DNem fogom itt az óriási ,,fangörlt" játszani inkább úgy teszek mintha észre sem venném.Pedig az lehetetlen. Hirtelen egy óriási sikítás és egy csattanás hallatszik.Az élet megállt.Mindenki a zebrán fekvő ,még így is félistenséget bámulja.Én levegőt sem veszek...
A reggeli forgalom megáll...végre kinyögök egy szót: ,,Úristen".A fogadalmamat megszegem most mégis kit érdekel??!!Oda rohanok hozzá ,és abban a pillanatban a lámpa átvált zöldre.
-Niall!!!-ordítottam torkom szakadtából.
 Ez...egyszerűen...hihetetlen...
Odarohantam hozzá és engem is majdnem elütöttek.
-Úristen!!!-mondtam rekedten
Odajött az autóvezető ,aki elütötte őt.
-Jézusom maga barom nem lát a szemétől???-ordítottam rá mostmár sírva-Hívja már a mentőket basszus ne csak álljon ott!!!
Hallottam ,ahogy a pasas beüti a számokat a telefonjába.A gombok hangja rohadtul idegesítő volt.Hirtelen minden idegesítő lett.A mentőkre több ,mint negyed órát kellett várni.Jellemző...
-Niall!!!Niall!!!-ráztam kétségbe esetten
A vérnyomásom az egekben volt.Megpróbáltam kitapogatni a szívverését.Megállt.Nem dobogott már többé.Ott helyben kaptam síró-és ideggörcsöt.
Végre megjöttek a mentők.Velük akartam menni.
-A kisasszony a fiú hozzátartozója?-kérdezte az egyik mentős.
-Nem...sajnos-mondtam az orrom alatt dünnyögve
-Akkor nem jöhet.
-Dehát...
A mentőautó szirénázva elment én meg a jogsim hiányában elkaptam egy kocsit,beleültem , és beindítottam.Majdnem nekimentem egy kukának.Ezelőtt még sohasem vezettem,és ráadásul bazi ideges voltam.
-Nem is gondoltam ,hogy ilyen könnyű vezetni-mondtam a kormánynak halkan.
A mentőautó után mentem.Most nem vonatkozott rám a Murphy-törvény ,szóval egy rendőrrel sem találkoztam.
Mikor beértem a legközelebbi korházba Niall felől érdeklődtem.
-Igen itt van.Most próbálják újraéleszetni-mondta a nő rezzenéstelen arccal.
-És hol van? Mondja már!-mondtam ingerülten
-Kérem vegyen vissza!-mondta a nő is mostmár ingerülten
-Nem fogok visszavenni!!!Életem értelme fekszik ebben a korházban!!!-ordítottam
A nő leöntött egy pohár vízzel.
-Elmegy a folyosó végére és ott rögtön balra.-mondta mintha mi sem történt volna.
Odamentem ahova a nő mondta.És Niallt láttam a teremben.Szőke haja még mindig fénylett.Ahogy mellkasa ugrált szörnyű látvány volt.
-Doktor úr!Beindult a szívverése!-mondta nyugodtan egy asszisztens.
-Lássák el a szükséges módon és valaki maradjon itt vele.-mondta az orvos
Nagyot sóhajtottam, akkorát milyet még soha.Kitolták a teremből mikor már stabilizálódott az állapota.Utána mentem.A 186-os szobába vitték.Már a szülei és a One Direction többi tagja is bennt volt.Újjabb sokk.Most komolyan egy ilyen katasztrófa során kell őket megismernem?
Bementem a szobába,és elállt a lélegzetem is.